Ma korábban ébreszt az óra, hiszen iskolakezdés van! Reggeli morcoskodás „Anya, még fáradt vagyok!” „Anya, hol van a…” – ide bármit szabadon elképzelhetsz a plüsstől, a ruhán és füzeten át a kedvenc kulcstartóig… és rohanás, hogy odaérjünk a gyerekkel az intézménybe, illetve azt követően a munkahelyre.
Igaz, hogy az ember lánya kiskosztümben van (a magas sarkút már rutinból csak miután beér az ember, a cégben veszi fel) és folyik róla a víz.. de sebaj, „minden OK!” integet és mosolyog, mint az angol királynő.
És miért is?… Miért kell ennek így lennie? Hiszen sokkal jobb lenne a mai napot home office-ban tölteni! Mert a Főnök nem hisz a home office-ban (HO) – vagy csak a HR vezető, aki addig rágta a Főnök fülét, hogy Ő rábízta a HO kapcsán a HR-re döntést: „Szeptember 01. van, vége a home office-nak, tessék csak bejárni!” szólt a kiírás.
És ezt követően egy képzeletbeli párbeszéd indul meg a fentebb említett Munkavállaló (Anya) 👩👡 és HR 👩💻 között:
👩👡 Munkavállaló: De hiszen több, mint 1,5 éven át működött!… Akkor most miért is nem?… És valóban, miért is nem?
👩💻 HR: Mert HO-ban nem dolgoznak az emberek!
👩👡 Munkavállaló: De hisz én eddig is dolgoztam!
👩💻 HR: Nézzük csak.. Ja! Igen, valóban. Te dolgoztál! Sőt, túl is teljesítettél..
👩👡 Munkavállaló: Na jó, de akkor miért nem lehet ismét HO?
👩💻 HR: Mert volt, aki HO-ban nem dolgozott! Ezért nincs több HO!
👩👡 Munkavállaló: Na jó, de ki az, aki nem dolgozott HO-ban?
👩💻 HR: Hát… Nézzük csak… Megvan! Az nem dolgozott HO-ban, aki az irodában sem dolgozik..
👩👡 Munkavállaló: Akkor mégsem a HO-val van baj! Kérem szépen vissza számomra a HO lehetőségét! A nem dolgozó kollégákat pedig tessék másképp kezelni!
Mert a jövő ez: azok a vállalatok, amelyek felismerik, hogy nem az a kolléga dolgozik, aki „bejár” és mindegy, hogy hol ül az ember, amennyiben elvégzi a munkát és elegendő időnként (viszont akkor rendkívül szervezett és strukturált keretek között) találkoznia a csapatoknak – az a vállalat lesz versenyelőnyben. És előbb vagy utóbb a legjobb emberek oda szivárognak el – a „többi” pedig megmarad.
És a világ polarizálódik: a jó munkáltatók csupán ez által, hogy engedélyezik a HO-t megszerzik az értékes munkaerőt, a többiek pedig majd beérik (olvasd: bejárnak az irodába) – „a maradékkal”. Lásd a nagy nemzetközi cégek (pl. BCG, de mondhatnám a McKinsey-t is) működési modelljét (ahol -leegyszerűsítve- cégcsoport szinten dolgoznak a kollégák egyszer az USA-ban, egyszer itthon, máskor Ázsiában, azaz projekt alapon vannak felosztva az erőforrások, és ezek dinamikusan változnak): ez lesz, csak nem BCG-n belül mozognak majd az emberek, hanem globális szinten, más-más vállalatok között…
Jó iskolakezdést Mindenkinek!