Egy teljesen szubjektív írás a Szülés Élményéről 🤰
Bár nem teljesen fő profilba illő a téma, de alapjáraton – legalább egyszer, de lehet többször – hozzátartozik a Working Moms-ok élethelyzetéhez. Hangsúlyoznánk, hogy a lenti írás kifejezetten szubjektív elemekre épül, azonban hasznos gondolatokat tartalmaz és ezért érdemes megosztani Veletek. Hiszen ismeritek a mondást: a bölcs ember mások példáin tanul 😀
Amikor kiderült nyáron, hogy babát várok 🤰 –ami a férjemmel számunkra is meglepetés volt, de ebbe most ne menjünk bele– a legtöbben azt kérdezték:
„Hűha, téli baba lesz, biztos, hogy jól átgondoltátok ezt a COVID időszakban?!”…
Kicsit furán néztem 🤨 ilyenkor a kérdezőre (az imént leírtak miatt – hogy igazából „szerelem-baba”, bennünket is meglepetésként ért) általában azt válaszoltam: „Nem, nem gondoltuk át az ütemezést, mert ajándékként jött.”
Azt tudni kell, hogy mindkét nagyobbik gyermekemet ugyan annál az orvosnál szültem. Megbíztam benne. De, ahogy haladtunk előre az időben, egyre jobban kezdett foglalkoztatni a szülés (inkább kórházi ellátás) körüli téma. Volt egy alap szcenárió (mindenki COVID-mentes, azaz én, a férjem és persze az orvosom is!) amire építettünk, de én egyre jobban kezdtem érezni, hogy kell egy „B terv” is arra az esetre, ha valamelyikünk elkapja a vírust. Mert a betegség (ide értve a COVID-ot) nem válogat, semmire sincs tekintettel… Mint kiderült, a kérdéseimre kapott válaszként (azaz az általam kapott infók szerint), akkor csak 2 helyen lehetett „COVID-osan szülni” – és ennek egyikében sem rendelt az orvosom…
Azaz, ha nincs B terv és valamelyikünk (a párom vagy én) fertőzött a menetrend a következő: mentőt kell hívni, amely (általam nem befolyásolható döntés alapján) valamelyik intézménybe visz – teljesen ismeretlen időpontba, teljesen ismeretlen kórházba és emberek közé. 😱😱😱 Ez nagyon aggasztó volt. És ami ennél is aggasztóbb volt, hogy ezt a félelmemet senki sem érezte át ténylegesen: sem az orvosom, sem a családom, sem a baráti köröm (megj.: akkor még csak rebesgették a 2. hullámot, az esetszámok nem indokolták a „a túlzott óvatosságomat” – ha ezt annak lehetett nevezni ).
Nagyon sokat őrlődtem a témán. Aztán belegondoltam a részletekbe és a „worst case” szcenárióba – és láttam lelki szemeim előtt, ahogy egy ismeretlen mentő egy teljesen ismeretlen kórházba szállít el – teljesen egyedül 😱, merthogy ott az apás szülés nem megengedett és senki sem kérdezi meg a „szüléstervemet”, vagy hogy épp hogyan szeretnék szülni (az egyik szülésem ugyanis császár volt) 😱, valamint szeretném-e megkapni a babát közvetlenül a szülés után 😱, stb…
Borzalmas érzés volt: sem önmagamat sem a babát nem éreztem olyan biztonságban, mint ahogyan szerettem volna.
És ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem: az ÉN babám, az ÉN testem, a MI életünk – és ezt így nem!
Akármennyire is ragaszkodtam az addigi orvosomhoz, bármennyire is túlzottan óvatosnak neveztek – ezt így nem vállalom. Az első 2 szülés túl szép volt ahhoz, hogy ezt a 3.-at elrontsuk, bárki is elrontsa.
Bár már jócskán a 3. trimeszterben voltam, elkezdtem alternatívát keresni: egy olyan orvost, akiben megbízhatok és egy olyan kórházban is le tudja vezetni a szülést, ahol vállalnak COVID-os kismamát (vagy apukát). Szerencsésnek mondhattam magam, mert végül sikerült.
És mondhatom, ez volt életem eddigi legszebb szülés-élménye. 🥰Mert tájékozódtam. Mert mindkét opcióra fel voltunk készülve. Mert végre nyugodt voltam. Így néhány héttel az esemény előtt ismét elolvastam 1-2 okos könyvet a szülés kapcsán (ugyanis nem ártott átismételni) és így valóban aktív résztvevője (és nem elszenvedője) lehettem saját szülésemnek. A legszebb, életre szóló ajándék volt… 🥰
Mindezt csak azért osztom meg Veletek, mert szerintem:
- Érdemes tájékozódni: Hol / hogyan lesz majd a szülés? Fogadnak-e COVID-os kismamát és kísérőt? Mi van, ha esetleg az orvosom lesz beteg? (mert sajnos erre is több példa volt környezetünkben)
- Érdemes készíteni egy B tervet – csak a biztonság kedvéért Persze az A tervre koncentráljunk!
- És az egyik legfontosabb: érdemes az ösztöneinkre hallgatni – ha valami nem OK, ne fogadjuk el, változtassunk rajta! Annak ellenére is, ha a környezetünk meg szeretne bennünket nyugtatni, hogy „Minden a legnagyobb rendben lesz”. Ha bizonytalanságot érzünk – tegyünk ellene. Hiszen ekkor az ÉN gyermekemről, az ÉN testemről van szó. Senki és semmi nem tudja már 100%-ban „kijavítani”, ha a folyamatban valaki / valami „rosszul alakul”.
o legyen szó az orvosi ellátásról – ilyenkor nyugodtan kérjünk második véleményt, akár másik orvostól is! (és ez nemcsak a COVID helyzetben érvényes mondás)
o készüljünk fel arra, hogy esetleg másik intézményben is szülhetünk az általunk kiszemelt helyett (azaz legyen B terv).
És végül: A szülés egy természetes dolog, amennyiben minden és mindenki rendben van(!!! mert ez alapfeltétel) nincs is szükség nagy közbenjárásra / beavatkozásra. De ehhez kell a biztonságos környezet, a kismama aktív részvétele – aki olyankor csak önmagára és a babára koncentrál, azaz aktív résztvevője saját szülésének -, valamint a párja támogatása.
Mindenkinek, aki épp ebben az élethelyzetben van, és a COVID ellenére, nagyon békés várandóságot és boldog babázást kívánunk – mert így is lehet (csak előre átgondoltan fel kell rá készülni) 🥰