Volt már nehéz időszak az életemben, mindannyiunk életében. És egy-egy kemény nap/hét/hónap után volt, hogy csendben, magamban megveregettem a vállam és büszke voltam: „Na, ezt a teljesítményt Batman 🦸♂️ is megirigyelné!” gondoltam olyankor. Ugyanis nap mint nap egyensúlyozunk az anya – feleség – dolgozó nő – házvezető – Én szerepek között, ami valljuk be, alapjáraton sem könnyű… Erről Pat Benatar: Love Is A Battlefield 🎶 száma jut eszembe, kicsit másképp – Life Is A Battlefield címmel, különösen ez a rész:
„We are strong
No one can tell us we’re wrong
Searching our hearts for so long
Both of us knowing
LIFE is a battlefield”
És ezt a „kötéltáncot”, amit járunk most megfejelte a jelenlegi helyzet, a pandémia. Amikor otthon kell maradunk, el kell látnunk a gyermekeinket (nem csak bio-robot üzemmódban, hanem szerető szülőként), tanítanunk kell őket (hiszen nem a megszokott módon működnek az intézmények), rendezni kell a háztartást (vagy legalább egy részét), kell egy kis idő a párunkkal – és minden téren a maximumot nyújtani. Ugyanakkor a munkahelyen is teljesítenünk kell (néha ebben a helyzetben is 200%-ot!). Párhuzamosan ezzel viszont elmaradnak a biztonságot és pozitív energiát nyújtó baráti kapcsolatok: a személyes találkozások, melyet a modern eszközökkel valamennyire ki lehet váltani – de 100%-ban azért mégsem; egy-egy ölelés, melyet egymásnak adnunk és megnyugtatjuk egymást, h minden rendben lesz; az „én idő” társas tánc, sport vagy más kreatív tevékenység formájában…
Szóval, ha eddig néha napáján azt gondoltam, h Batman-ként teljesítek, mostani élethelyzetemben a Batman csak egy kezdő, aki a nap negyedét sem élné túl – Bocs, szépfiú! 😄
Ezen túl az életünkben pedig nemcsak túlélni szeretnénk, hanem élvezni is azt. Valamint jól teljesíteni (hadd ne írjam: a cél a maximum – minden téren)… Azonban most, ebben az időszakban, a legfontosabb az, hogy megértsük és megértessük magunkkal: a cél a „Still good category” elérése! Nem, nem kell mindenben kiválóan vagy jól teljesíteni – ez az az időszak, amikor az egyetlen cél elérni az elégséges szintet. Ma nem volt időnk a magyar leckét befejezni a gyerek(ek)kel – nem baj, holnap befejezzük; a szennyes is csak tornyosult – marad holnapra; a prezi, amit készítünk nem olyan szépen formázott, mint általában – ha nem megy a tartalom rovására, hagyjuk! Ebben az időszakban nem kötelező megtanulni egy új nyelvet, szakmát vagy sportolni minden nap!…
☝️Inkább próbáljunk meg:
- kialakítani valamilyen napi rutint (mely során vegyük figyelembe a családtagok életkorát és igényeit is);
- meghatározni a „Still good” (elégséges) szintet egy-egy feladat vagy munka kapcsán;
- a türelem gyakorlása / nyugalom megőrzése érdekében alkalmazzunk lazító technikákat: 3 lassú légzés vagy tánc alkalmazása a gyerkőcök és saját nehéz pillanatainkban. Csak kapcsoljuk fel a zenét egy feszült helyzetet követően és mindenkire – különösen a gyerekekre – jól fog hatni! (próbáljuk ki akár az imént említett dallal: https://www.youtube.com/watch?v=D0EysM1iNMk);
- elengedni dolgokat – végiggondolni azt, hogy az adott dolog mennyire fontos? mennyire fogok emlékezni rá 2 nap múlva? és 2 év múlva? ha nem fontos – engedjük el!
- magunkra figyelni – OK, már tudjuk, h Batmant is túlszárnyaltuk, de azért vannak határaink és szükségünk van a lazításra!
- és nevetni – amikor csak lehet és amin csak lehet. Önmagunkkal – önmagunkon! 🙃
👈 Ne feledjük: ez a helyzet el fog múlni, túl leszünk rajta!
De ami megmarad bennünk és szeretteinkben (különösen gyermekeinkben): az emlék, hogy hogyan is viszonyultunk egymáshoz / milyen is volt egymással – erre vigyázzunk nagyon! 🥰
Vigyázzatok magatokra és egymásra! ❤️