Napjainkban nem egyszerű az élet senkinek. Mindenki hordozza a saját keresztjét és igyekszik megoldani a mindennapi kihívásokat: hogyan is alakul az elkövetkező 30 napunk? lesz-e hosszabbítás? meddig lesz (általános)iskola / óvoda? hogyan oldjam meg az idős rokonok ápolását / elhelyezését? meddig kell egyedül (magányosnak) lennem, mert nem tudok közösségbe menni? ki és mikor menjen a családból bevásárolni, hogy minél kevesebbet érintkezzünk másokkal?… 😔
Nem egyszerű az élet, senkinek sem… De, megtanulunk élni ebben a helyzetben és megpróbáljuk a legjobbat kihozni belőle. És amikor a helyzet előnyeire koncentrálunk, rájövünk, hogy vannak – és jónéhány nagyon pozitív és támogató is lehet. 🙂 Például a home office és az online meetingek. A kezdetekben fura volt „jópofa” fotókkal beszélgetni, melyek „visszabeszélnek” (ha valaki pl. nem kapcsolta be a kamerát), és az még viccesebb volt, amikor valakinek véletlenül bekapcsolt a kamerája és az illető nem vette észre (na jó, itt mindenki villámgyorsan szólt, h: „Kamera OFF!”)… 📹
De a meetingeket egy idő után sokan úgy kezdték szervezni, hogy előre jelezték: „Kollégák, kérjük a kamerát bekapcsolni a megbeszélés időtartamára!” Ez azzal járt, hogy – azon kívül, hogy betekintést nyerhettünk egy-egy kolléga otthonába – bizony a családtagokkal / háziállatokkal / konyhagépek duruzsolásával is megismerkedhettünk… A legviccesebbek persze a kisgyermekek voltak – és az „Anya / Apa, kész vagyok, pisiltem!” helyzetek. 🤭Különösen ha az adott szülő – bocsánat, a vállalat szempontjából tekintve kolléga – épp prezentált / érvelt vagy kérdezett… De ezen helyzeteket is megoldottuk! Mindenki megoldotta! 😆
Egy újabb pozitív jelenségre, melyet az ilyen jellegű meetingek hoztak azonban csak nemrég jöttem rá. A video-meetingeken ugyanis csak az ember „mellszobra” látszik 👩💻, azaz mellkastól felfelé. És ez érvényes az „ember lányára” is. Aki ilyenkor hasonlóan tud előadni, érvelni, véleményt megfogalmazni – ha úgy tetszik kiteljesedni a munkájában, mert éppen nagyon szereti azt. És ezt megteheti akkor is, ha várandós. Mert nem látszik a pocak 🤰. És az ember, amit nem lát, hajlamos elfelejteni / figyelmen kívül hagyni… Az ősi ösztönökkel –mint pl. a várandós nőt mindenképp meg kell védeni / a nehézségektől meg kell óvni– nehéz mit kezdeni (de ezekről máskor írunk 😊) és ezek a munka világában is visszaköszönnek. De most nem úgy, nem annyira, azaz kevésbé… mert a video-meetingen nem látszik egészben az ember(lánya).
❗️ Ezért éljenek a HO és a Video meetingek, mert a kismamák is „egyenjogúként” élvezhetik még ezt a néhány hónap szellemi(!) kihívást – a babázás előtt – amire sokunknak olyan nagy szüksége van.